Család

Édesapánk már süldő-gyerek korunkban elkezdte belénk táplálni a természet és a szőlő szeretetét. Soha nem láttuk rajta, hogy fárasztaná ez a munka, sőt mindig boldog volt, hogy pedagógusként délutánonként, majd pedig főállású gazdaként ezt csinálhatja. Mosolyogva ment dolgozni és úgy is jött haza, kellemesen elfáradva, szélfútta vagy napsütötte piros arccal. Szemész főorvos édesanyánk is mindig irigyelte ezért, mely még inkább megerősítette bennünk ezen élet és munka iránti vonzalmat. No meg persze a folyamatos sikerek és a jó borok hozta elismerések motiváló hatása sem elhanyagolható.

Hárman vagyunk testvérek, és kisebb nagyobb kanyarokkal, de mind visszataláltunk a szőlőtőkéhez, és lassan hoz magával mindegyikünk még egy embert.

A legidősebb testvér Dóra (Taschnerné Németh Dóra), német és francia szakos bölcsészként végzett Pécsett, jelenleg az édesanya szerep mellett (Emma, Lóránt) nyelvtanárként dolgozik az egyik soproni középiskolában. Kertészmérnökként diplomázott, szakterülete az organikus növénytermesztés és annak szőlészetben történő alkalmazása. Pincészetünk bio ültetvényének művelését koordinálja, továbbá német és francia nyelvtudása óriási segítség az üzletfelekkel és vendégekkel történő kapcsolattartásban és kommunikációban. A szőlészet hétköznapjaiban jelenleg csak időszakosan vesz részt.

Férje, Dr. Taschner Róbert, nősüléskor 2 ha családi szőlővel gyarapította az Ottó Pince területeit. Végzettsége faipari mérnök, terméktervező szakmérnök, majd kutatómérnökként dolgozott a Nyugat-magyarországi Egyetemen. 6 évig (2013-ig) dolgozott a szigetvári Trust hordógyárnak, mint projektvezető és szakértő, hol több fejlesztés fűződik nevéhez. Apósa halála után igazolt át az Ottó Pincéhez. ő felelt az arculathordozók tervezéséért, de minden munkafázisban, szőlő és pincemunkákban is részt vett. Jelenleg kevesebbet tud rész venni a munkálatokban, mivel egy helyi iskola műhely vezetője, mellette saját cégében lépcsők tervezésével, kivitelezésével foglalatoskodik.

Ifj. Németh Ottó, a középső gyerek, már gimnazista évei alatt is inkább érdekelte a szőlő és a bor, no meg a foci. Már akkor tudta, hogy ezt akarja, így magától értetődő volt az agrár-irány a továbbtanulásban is. Végzett növénytermesztő- majd szőlész-borász szakmérnök, így lassan teljes mértékben az apa nyomdokaiba léphetett, sőt a tanult ismereteinek gyakorlatba ültetésével új alapokra helyeződött mind a szőlőtermesztés mind pedig a borkészítés is. "öregottó" halála után nélkülözhetetlen a pincészet irányításában.

Felesége, Némethné Dublecz Zsuzsanna végzett növényorvos mérnök. A Sesvanderhave Hungary Kft. növénynemesítő sopronhorpácsi cukorrépa nemesítő laborjának vezetője. Növényvédelmi tanácsaival segíti szőlészetünk munkáját, de minden munkában és kitelepülésekkor is nagy segítség. Jelenleg az anyuka szerep a főállása a legifjabb Ottóval.

A legfiatalabb testvér Györgyi, ki kezdetben az édesanyja egészségügyi vonalát vitte tovább, de egészségügyi középiskola után a vendéglátás és idegenforgalom, majd egészségturizmus terén végezte tanulmányait. Pincészetünk borozó-panzióját vezeti, ő szervezi a bornapokon és fesztiválokon való részvételünket, kitelepüléseket, végzi az irodai könyvelési és nyilvántartási teendőket, továbbá borkimérésünk napi nyitva tartását.

és az édesanya Németh Ottóné Dr. Baranyai Ilona, aki a soproni kórház szemész főorvosa, minden munka mögött ott áll, segít, támogat, aggódik és imádkozik.

Ugye, tudod...?!

Nem tudom miért, de úgy érzem, mindig a jó emberek mennek el idő előtt. Azok, akik már eddig is sokat tettek, és még sok feladat várt (volna) rájuk. Külön fájdalom, ha egy barát hagyja itt a földi létet. Egy olyan ember, akinek sok tisztelője van városszerte. Ilyen volt Németh Ottó, a kitűnő, kísérletező kedvű borász, aki szinte mindig mosolygott. Jó kedvű és segítőkész volt akkor is, ha gondok gyötörték. Nem született szőlész-borász volt, de Sopronba kerülve beleszeretett a szőlőbe, lassan, lépésről lépésre építgette gazdaságát, és amikor válaszúthoz érkezett, nem könnyen, de feladta pedagógusi hivatását, hogy minden energiájával megfeleljen a szőlő és bor adta kihívásoknak. Génjeiben hordozta a föld, az állatok szeretetét. Igazán jól a szőlőskertekben és a borospincében érezte magát. Hány és hány téli estén üldögéltünk nála, kóstolgatva az új termést, s közben mesélt életükről, családjáról. Tőle és Molnár Tibortól - fájdalom, már ő sincs köztünk - tanultam meg mindazt, amit a borról érdemes tudni. ösztönös borász volt, akinek kivételes érzéke volt a harmónia megteremtésére. Ez tükröződött boraiban is. és most elment, itt hagyott bennünket. Már soha többé nem tudok hozzá betérni egy pohár borra, vagy akár csak néhány perces évődésre. Mindazt, amit felépített, gyermekei viszik tovább, az ő távoli gondoskodásával.

Ottó, ugye, tudod, hogy ezentúl minden korty bor téged juttat majd eszünkbe, ugye, tudod, hogy velünk maradsz??

Horváth Ferenc